(hétfő) : ( - ahogy ígértem tegnap (vasárnap) délután, ime a cikk!
Címe : Elszúrtam a nevelést
[ Elszúrtam a nevelést - Grátisz / 2007.10.25. ]
" A lányom ? Hát persze, együtt jártak általánosba fiaddal, akkoriban sokszor találkoztunk, szülői értekezlet,farsang,évzáró - megannyi emlék. Jól tanult mindkét gyerek, a lányomnak különösen az irodalom ment pompásan,matematikából döcögött, fiad meg a nyelvekből jeleskedett, remélem, ezt hasznosítható pályán van. Micsoda , hogy sokáig nem tudott elhelyezkedni a diploma után ? Hát ilyen kort élünk, tetőfedőből kevés van, diplomásból meg Dunát lehetne rekeszteni. De azt hiszem, végül mindenki megtalálja a maga helyét, nem hiszem, hogy tanult emberek,ha akarnak,ne tudnának valamilyen értelmes dolgot csinálni. Pocsék dolgot mondok, nem kell a munkától félni,csak az hal éhen, aki mástól várja a segítséget,önmaga nem tesz semmit a boldogulásáért.
Elszúrtam a nevelést,most már belátom, nem kellett volna kinyalni gyermekeimet,megadtam nekik mindent,ami csak lehetséges,mert úgy gondoltam,ez a szülő feladata,ne szenvedjen a kölyök semmitől. Megtehettem még a régi rendszerben is, bányász voltam, jól kerestem, a hűséget nem vertem el, mindent befektettem,gyűjtögettem a gyerekeknek,kertből gazdálkodtam,nyaralni sohasem voltam,kocsit is csak azért vettem,hogy a lányomnak ne busszal kelljen bejárnia a főiskolára. Mert óvónőnek készült, a képzőt sikeresen el is végezte,a fél falu ott volt a kerti diplomapartin,már akkor éreztem, diáktársai meg a falu lakói nemigen egyeznek egymással,hiába más világban éltek. Pécsett kapott állást,a bejárást nem szívesen vállalta,nyűg volt a számára a napi oda-visszaút,addig panaszkodott míg megsajnáltam,vettem neki lakást,bebútoroztam, felszereltem, attól kezdve egyre ritkábban járt haza. Fizetése nem volt túl jó,bár abból is kényelmesen meg lehetett volna élni,mégis szinte havonta kellett segíteni,volt úgy,hogy a rezsit sem tudta fizetni.És akkor még nem beszéltem az odahordott élelmiszerről,a kocsit is megkapta,szóval egy kis beosztással vígan lehett volna élni. Most már bánom, hogy nem tudtam ellenállni, most már tudom,hogy az ember csak azt tudja igazán értékelni, megbecsülni, aminek az előállításában tevékenyen részt vett,megizzadt érte. A lányomnak minden az ölébe hullott,nem is értékelte semmire,természetesnek vette. De van remény, fogta magát,kiment Kanadába, bébicsősznek, nem örültem neki,de ott legalább a saját lábára fog állni,megtanul mindent értékén kezelni. " (vége)
******************************************************************